Jövő heti összejövetelünk témája a - számunkra is nagyon fontos, közösség-megtartó és építő - barátság lesz. Ennek gyümölcseiről szól, fél évezred távolából, az alábbi szép, gondolat-ébresztő írás.
FRANCIS BACON
A barátságról
Nehéz lehetett ennyi igazságot és valótlanságot összezsúfolnia néhány szóban annak, akitől ez a mondás származik: Csakis a vadállat vagy Isten lelheti örömét a magányban . Az ugyanis nagyon igaz, hogy van valami vadállati vonás abban, ha bárki emberfia veleszületett és titkos idegenkedést vagy gyűlöletet táplál a társadalom iránt, az ellenben végképp nem igaz, hogy ennek bármi köze volna az isteni természethez, kivéve, ha nem a magány élvezetéből származik, hanem az emberi személyiség elszigetelésének szeretetéből és vágyából, ami a magasrendű elmélkedés feltétele. Hamis és álságos formában tulajdonítanak ilyesmit némely pogányoknak, mint a kandiai Epameinondasznak, a római Numának, a szicíliai Empedoklésznek vagy a tüanai Apollónnak, s valóságosan és helyesen több ókori remetének és egyházatyának. Az emberek azonban kevéssé ismerik föl, mi a magány lényege és meddig terjed. A tömeg ugyanis nem társaság; az arcok sokasága képcsarnok csupán, és a beszéd csak pengő cimbalom, ahol szeretet nincs. Némileg idevág a latin szólásmondás: Magna civitas magna solitudo, hiszen a nagyvárosban szétszórtan élnek a jó barátok, s így legtöbbnyire hiányzik az olyanfajta testvériesség, mint a kisebb településeken. Sőt ennél is tovább mehetünk, és teljes joggal állíthatjuk, hogy az igaz barátok hiánya maga a legnyomorultabb elhagyatottság: nélkülük a világ nem más, mint vadon, s hasonlóképpen a magánosságra vágyó, szeretetlen természetben, amely nem képes barátságra, több van az állatiból, mint az emberiből.
A barátság legértékesebb gyümölcse az, hogy lecsöndesíti és megkönnyíti a szívet, amely számtalan különböző szenvedélytől dagadozik s háborog. Tudjuk, a testnek eldugulásos és elfojtódásos betegségei a legveszedelmesebbek, s a lélek sem sokban különbözik tőle: a sarsaparillagyökérrel megnyithatjuk a májat, acéllal a lépet, kénvirággal a tüdőt, hódzsírral az agyat, ámde semmiféle medicina nem nyitja meg a szívet, csak a jó barát, akinek meggyónás- vagy vallomásképp elmondhatjuk minden örömünket, bánatunkat, félelmünket, reményünket, szándékunkat.
Tovább »
2012. március 24. 21:38, Horváth Sándor írta:
"Kedves Barátaim,
Legutóbbi összejövetelünk témája ('Politikai/közéleti költészet') kapcsán elmeditáltam a közéletiség helyéről eszmecseréinkben. Erről egyszer már komolyan beszélgettünk, István bevezetője nyomán:
http://boldogsagsokszog.blogter.hu/349604/kiscsapat_sokfele_mez_
Ehhez kapcsolódtak az alábbi linkek is:
http://boldogsagsokszog.blogter.hu/344336/politika_es_erenyes_elet
http://boldogsagsokszog.blogter.hu/335411/lehetseges-e_boldogsag-elvu_politizalas
Akkor elnapoltuk a témát azzal, hogy még visszatérünk rá. Úgy vélem, lassan 6 évnyi közös történetünk erre talán ismét alapot ad. És persze mindaz, ami körülöttünk zajlik. Ha szabad, egy másik, későbbi linkre is utalnék itt - mivel ebből nagyjából kitűnik, milyen szellemiséggel is igyekszem gondolkodni politikai-közéleti viszonyainkról:
http://boldogsagsokszog.blogter.hu/458618/kozeleti_meditacio
A sokszög-összejöveteleknek mindig fontos eleme volt a személyesség: legyen szó hitről, életvezetési-etikai elvekről, művészeti, tudományos, szakmai stb. kérdésekről. S nem egyszer foglalkoztunk olyan problémákkal is, amelyek a közbeszédben mindennaposan tematizáltak. De tartottunk attól, hogy ezek hangsúlyosabb beemelése a barátság rovására mehet - hány példát látunk erre manapság is kis hazánkban...
Tovább »
Tegnap a múlt héten váratlanul elhunyt Babits Évára, a kiváló emberre, tanárra, az igaz barátra emlékeztünk.
Beszélgettünk arról is, milyen témákat válasszunk tavaszi találkozóinkra. Köztük lesz az, amelyet még Évával együtt terveztünk politika és költészet viszonyáról. Ehhez kiindulópontnak az alábbi írást vesszük majd:
http://www.es.hu/elek_tibor;a_letezo_magyar_politikai_kolteszetrol;2011-11-30.html
Az asztalon végig égett a gyertya.
Tovább »
Legutóbbi összejövetelünk témáját Nagyvárad adta, és Enikő s Pali sok fotóval szemléltetett előadása nyomán elhatároztuk: adandó alkalommal közösen is ellátogatunk a városba.
Diamanstein Enikő-Diamanstein Pál:
Pece-parti Párizs
(Nagyvárad rövid története)
Nagyvárad (Oradea, Grosswardein), Bihar megye székhelye a Sebes Körös partján terül el. A régészeti leletek szerint a város helyén már a kőkorszakban laktak.
A XI. században földvár állt itt. Monostorát I. (Szent) László király alapította 1083 és 1095 között, és ide telepítette a bihari püspökséget. 1095-ben ide temették Szent Lászlót, a királyt. Ide kapcsolódó legenda szerint a király holttestét – kérése ellenére – nem Nagyváradon, hanem Székesfehérváron kívánták örök nyugalomra helyezni, ám a király földi maradványait szállító szekér csodálatos módon magától megindult Várad felé.
A később szentté avatott király sírja a középkorban zarándokhellyé vált: Magyarország számos királya (így II. István, II. András és Luxemburgi Zsigmond) itt temetkezett el vagy királlyá koronázása után a sírhoz zarándokolt, mint például Nagy Lajos, 1342-ben.
A XV. században Várad a Reneszánsz egyik központja lett, és elnyerte a "felix civitas" (boldog város) jelzőt.
Ady Endre így fogalmazott: „Ami Nagyváradon történik kicsiben, eleve és jelképesen egész Magyarország sorsa. Ez a nyugtalan, zsidós, intelligens város sok mindent átformált bennem, amit a falu, Nagykároly, Zilah és Debrecen, tehát a falu formált meg.”
Szabó Dezső pedig nem cserélte volna el Budapesttel: „...Központjában könnyen hihette az ember, hogy Budapest egyik nagyon előkelő negyedében van. Jobb kávéházai egészen fővárosi arányúak voltak, amelyekben mindazokat az európai hírlapokat és folyóiratokat meg lehetett kapni, amelyeket a pesti kávéházak nyújtottak.”
Tovább »
Albert Flóriánra emlékezünk. És azokra az időkre, amikor még a világelitbe tartoztunk, s egy magyar-nyugatnémet vagy magyar-olasz derbit az egész ország izgalommal várt: garantált volt a nagy játék és csalódottak voltunk, ha nem nyertünk. S ha szükséges volt bármikor magabiztosan vertük a hollandokat, franciákat, bolgárokat, osztrákokat, és sorolhatnánk. Egyszer, egy Magyarország-Svájc nagyválogatott mérkőzés alatt, mikor az első félidő közepe táján már 5:0-ra vezettünk, inkább kimentünk az iskolaudvarra focizni tv-nézés helyett - csak nem vesztegetjük az időnket egy ilyen edzőmeccsre (Göröcs már az 1. percben nyitott, Albert is lőtt gólt, a vége ha jól emlékszem 8:0 lett...).
Tovább »
(Szakdolgozat, készült a SOLA SCRIPTURA Teológiai Főiskola 'Biblia-alapú lelkigondozás' szakirányú továbbképzésén, 2011-ben, konzulens Bahorecz Ilona)
Tartalom
Előszó
Bevezetés
Szupervíziós tanulmányaim kétségei
Lélek-értelmezések
Gondolatok a pasztorálpszichológiáról
A valláspszichólógiai közelítés
Betegség és szenvedés
Keresztény lelkigondozói szolgálat
Tapasztalatok és tanulságok
Befejezés
Szakirodalmi hivatkozások jegyzéke
Tovább »
Az e havi volt a 43. találkozónk s épp öt éve, hogy először összejöttünk. És átadtuk magunkat a közös zenehallgatásnak, figyelemmel kísérve Attila bevezető, értelmező gondolatait. Jó este volt.
SÖRÖS ATTILA
Kedves zenéim 2.
Én csak az utolsó pillanatban állítom össze mondanivalómat, mert igen szubjektív műfajról lévén szó, a korábbi elképzelések a bőség zavara miatt állandóan módosulva némiképp merevvé válhatnak. Az utolsó pillanat benyomásai meghatározóak voltak. Cecilia Bartoli kedd esti MÜPA-beli koncertje miatt, melynek szerencsés hallgatója lehettem. A koncertterem dugig. Ováció, virágeső a fantasztikus teljesítmény által kiváltott élmény okán. A minapi újság-recenzió így kezdődött: manapság Magyarországon nem mindennapos eset, hogy éjnek évadján sok-sok ember mosolyogva hagyja el a hangversenytermet és így bandukol a közlekedési alkalmatosságok felé.
Tovább »
Legutóbbi, augusztusi összejövetelünk folytatta hagyományainkat. Köszönet ezért mindenekelőtt Trembeczki Évának, aki most is válogatott finomságokat tett asztalunkra. A cigányság sorskérdéseiről folytatott beszélgetés érdekes és komoly volt. Horváth József és Hadas Miklós gondolataikkal, érveikkel kijelölték az eszmecsere kereteit és irányát. Először a roma nyelvről és történelemről esett szó, majd azt jártuk körbe, mi lehet az útja a magyarság és cigányság harmonikusabb együttélésének. Elhangzott, hogy egyéni szinten mi a felelősségünk és mit tehetünk ezért. Volt aki azt emelte ki, hogy a munkanélküliség és a mélyszegénység általános mérséklődése hozhat javulást a cigányság élethelyzetében is. Egy másik megközelítés a két - alapjában keresztény illetve pogány - kultúra, erkölcsi normarendszer eltéréseiből fakadó nehézségekre utalt.
Szeptemberi találkozónk témája 'A vicc és a komikum' lesz. Pajorin Klárát, az MTA Irodalomtudományi Intézetének főmunkatársát kértük meg, hogy tartson hozzá bevezetőt. Alábbi tanulmányának tárgyáról, s a humanizmus és a reneszánsz mának szóló üzeneteiről egyszer szintén szeretnénk majd beszélgetni.
PAJORIN KLÁRA
Humanista irodalom
A magyarországi humanizmus megjelenésének előzményei
A 14-15. század fordulóján Firenzében kezdett kibontakozni az a későközépkori mozgalom, mely Francesco Petrarca kezdeményezéseit felhasználva, az újonnan felfedezett antik források alapján a középkori használatban megromlott latin nyelv helyreállítását, egyszersmind az egész kultúra megújítását tűzte ki céljául. Az új szellemi irányzat, melyet létrehozóiról, a humanistákról humanizmusnak, célkitűzéséről, az "újjászülető irodalom"-ról (renascentes litterae) pedig reneszánsznak nevezünk, új korszakot nyitott az európai kultúrában, megteremtve az újkori műveltség alapjait. A 15. században Itáliában - mely Róma leszármazottjának és a latin nyelv igazi örökösének érezte magát - fejlődött tovább, és alakította ki ideológiáját. A 16. században Európában máshol is meghonosodott, és az irodalomban tért hódított a nemzeti nyelvű reneszánsz.
Tovább »
Tulajdonképpen egész életemben azon gondolkodtam, mit jelent számomra a látássérülésem. Nem tudok rá igazán felelni. Van, amikor nagyon indulatos vagyok, és van amikor teljesen természetesnek veszem. Azt hiszem ez mindig az adott körülményektől függ. Sokszor hibáztatom érte az Istent, mert azt hiszem ez valami büntetés számomra. Hiába keresem a választ, nem találom. Immáron harmadszor ülök le és kezdek neki, hogy leírjam amit érzek. Azt hiszem ez egy sziszifuszi gondolatkör.
Tovább »
Idén nyár végi találkozónknak ez lesz a témája, Hadas Miklós és Horváth József bevezetőjével. A témához egy átfogó történeti munka:
Sir Angus Fraser: A cigányok. Osiris Kiadó. Budapest. 2002.
A nemrégiben elfogadott Európai Roma Stratégia teljes szövege:
http://erlauer9.nolblog.hu/archives/2011/05/26/Europai_Roma_Strategia/
És egy írás, amelyet - más gondolatokkal együtt - szintén át fogunk beszélni.:
HADAS MIKLÓS
A szoclib közértelmiségi és a cigányok
(Élet és Irodalom, LIII. évfolyam 36. szám, 2009. szeptember 4.)
http://www.es.hu/hadas_miklos;a_szoclib_kozertelmisegi_es_a_ciganyok;2009-09-06.html
A saját házunk tája előtt szeretnék söprögetni.
Az elmúlt hónapok során erős kételyek halmozódtak föl bennem a cigányság helyzetével kapcsolatos szoclib közbeszéd relevanciáját illetően. [1] Nemcsak azzal van gondom, ami az egyes szövegekben megfogalmazódott, hanem azzal is, ami azokból hiányzik. Az olvasót arra kérem: ne arra koncentráljon, hogy kivel, hanem arra, hogy mivel vitatkozom! Nincs olyan illúzióm, hogy írásom a cigányság helyzetével kapcsolatos legfontosabb kérdéseket taglalná: tisztában vagyok azzal, hogy a mélyvalóság drámai kilátástalanságához képest mindaz, ami itt következik, joggal minősíthető egy jóllakott értelmiségi narcisztikus okoskodásának.
Tovább »
Készül az új alkotmány tervezete, nemsokára elkezdődik a parlamenti alkotmányozás. Mindannyiunkat érint ez a folyamat, s már eddig is több, ilyen vagy olyan állásfoglalásra késztető kérdés merült fel benne. Szeretnénk erről is eszmét cserélni a közeljövőben. Addig is szinte csak ötletszerűen gyűjtjük itt a témával foglalkozó s bizonnyal gyorsan tovább sokasodó linkeket, és érdeklődéssel olvasunk minden észrevételt.
Tovább »
A minap két szöveget olvastam
egy fórum-hozzászólást:
"A filozófia ... ab ovo nem valami elidegenedett szakma, nem ipar (még ha lenne is rá igény), hanem organikus tevékenység, művészet és tudomány egyszerre. A hivatalos, akadémiai filozófia és az általa képviselt kritériumok legitimitását nem ismerem el, kontraproduktívnak, sőt egyenesen szánalmasnak tartom. Megannyi tudálékos katedrafilozófus, inkább filológusok, akiknek jóformán egyetlen önálló gondolata nincsen. Tudod: aki tudja, csinálja, aki nem, az tanítja."
[ Gregor Samsa 2010.12.08 15:22:52 © (1482)
http://forum.index.hu/Article/showArticle?t=9093234 ]
És egy másikat Babits Mihálytól
azt hiszem könyv-recenzió és ebből egy részlet:
"Mindig csodálkoztam azon, mért oly unalmasak az életfilozófiáról szóló könyvek? Voltaképpen ezeknek kellene a legérdekesebbeknek lenniök. Nem ezek szólnak-e a legéletbevágóbb témáról? nem az-e a legérdekesebb kérdés: mit tegyek? hogy éljek? De - sajnos - ez a kérdés első személyben van feltéve; s a feleletet második személyben várom. A tudomány azonban csak személytelenül felelhet - s ez türelmetlenné tesz akkor, mikor az életről van szó, az én életemről!
Tovább »
MEIXNER ZOLTÁN
Feltárták a pénz és a boldogság összefüggéseit
( hvg.hu, 2011. február 02. )
"A pénz nem boldogít ugyan, de nem árt, ha jó sok van belőle – hangzik a régi bölcsesség némi mai tapasztalattal kiigazított változata. A legújabb kutatások szerint azonban korántsem biztos, hogy az összefüggések ilyen egyszerűek lennének a pénz és a „jól-lét” között.
Egy másik népi bon mot szerint pénzért köztudottan nem lehet boldogságot vásárolni (de az utóbb született kiegészítéssel csak addig), amíg nem világos, hogy hol a legközelebbi üzlet. Hasonló bölcseletek és kiegészítések egész sora ismert a hazai és nemzetközi folklórban, ami nem véletlen, hiszen a boldogság keresése (lásd például az amerikai függetlenségi nyilatkozatot) az emberek egyik alaptevékenyégének számít. Kevés olyan bolond van ugyanis, aki ne akarná minél hosszabb ideig elégedettnek, kiegyensúlyozottnak, stresszmentesnek, magabiztosnak, azaz boldognak érezni magát.
Tovább »
HORVÁTH SÁNDOR
Politika és hatalom
Emlékszem, még a pártállami időkben, sétáltam a Parlament mellett és azon töprengtem: mi is az állam? Hol is találhatjuk kézzelfoghatóan meg?… Politikailag sem a rendszerváltáskor, sem azóta nem mondhatom aktívnak magam. A választásokon 20 éve nem veszek részt, néhány népszavazáson igennel voksoltam. Egy ideig, ha társaságban politikai téma, pártszimpátia stb. jött szóba, azt mondtam: igyekszem minden párttól egyenlő távolságot tartani. Aztán ez változott: egy ideje már inkább az értékeket, rokonszenves elemeket keresem egy-egy politikai irányzat törekvéseiben. Azt mondjuk: a politika a hatalomról szól, s annak demokratikusabb vagy diktatórikusabb formáiról. Mostanában eltöprengek azon: talán nemcsak a pártállami hatalomgyakorlás módjából való kiábrándulás vezetett oda, hogy az elmúlt két évtizedben nem tudtam igazán sehová sem elköteleződni. Pedig sokra becsülöm a nemzeti hagyományokhoz való konzervatív kötődést, a liberalizmus szabadság-szeretetét és a baloldal szociális érzékenységét. Amelyek nem is egymást kizáró eszmék.
Tovább »
ANDRÓCZI BALÁZS
Autózunk, 125 éve
(www.totalcar.hu, 2011. január 29., szombat)
"Minden Karl Benz törékeny háromkerekűjével kezdődött, 1886. január 29-én. Ekkor kapta meg a szabadalmat Otto-motorral hajtott önjáró kocsijára – azóta is ezt a napot ismeri a világ az autó születésnapjaként. A motoros kocsi mára hatalmas iparágat növesztett maga köré, nem is nagyon tudnánk elképzelni az életünket nélküle, pedig kezdetben csupán néhány feltaláló eszement ötletének tűnt.
Tovább »
"Nem hiányzik a koncertezés". Szörényi Levente a Quartnak
(Az interjút készítette: Inkei Bence, 2011. január 20.)
"Az Illés és a Fonográf együttesekkel, valamint szólólemezeivel és színpadi művei révén a magyar rocktörténet egyik legfontosabb életművével rendelkező, 65 éves zenésszel már azután beszélgettünk, hogy decemberben utoljára lépett színpadra a Hattyúdal koncerten. A koncertezéstől visszavonuló Szörényivel visszatekintettünk pályája fontosabb szakaszaira, így arra is, hol kezdődött az eltávolodásuk egymástól Bródy Jánossal, hol szólt közbe Erdős Péter, drogos utalás volt-e az Utazás eredeti borítója és hogy mi az, ami jobban foglalkoztatja a zeneszerzésnél is.
Tovább »
Januári összejövetelünkön, a beszélgetés vége felé, felmerült ez a téma. Amelyben így-úgy mindnyájan érintettek vagyunk. És szerencse, hogy az alábbi írás szerzője is köztünk volt, de épp csak elindulhatott az eszmecsere erről a fontos kérdésről (s persze mint mindig, több dologban egyetértettünk s volt amiben a vélemények megoszlottak). Szeretnénk majd folytatni.
HADAS MIKLÓS
Férfiuralom és szülészeti gyakorlat Magyarországon
(Megjelent: Élet és Irodalom, LIV. évfolyam, 49. szám, 2010. december 10.)
"Magyarország macsó ország. Férfiak gyakorolják a hatalmat a gazdasági és a politikai életben, férfiak birtokolják a titkosszolgálati információk szinte teljes körét, férfiak vannak domináns helyzetben a kulturális, a tudományos és az egyházi életben (az egy-két vezető pozícióban lévő nő kivételt erősítő szabálynak tekinthető). Férfiak közül kerül ki az akadémiai doktorok csaknem kilencven, a különböző egyházak püspöki karainak vagy az Alkotmánybíróság tagjainak száz százaléka. Satöbbi, satöbbi. ...
A mindennapi életet ... erőteljesen áthatják a férfiuralom magától értetődőnek tekintett, láthatatlan formái, amelyeket szinte természettörvényekként fogadunk el. A láthatatlan férfiuralom egyik példaértékű, jogilag kodifikált formája a Magyarországon jelenleg érvényben lévő domináns szülészeti gyakorlatban érhető tetten. Ennek során a sebészeti jellegű fizikai erőszak alkalmazásának legitim monopóliumával bíró szülészorvos jó eséllyel megsérti a várandós anya ama jogát, hogy megfelelő információk birtokában rendelkezhessék saját teste fölött.
Tovább »
Decemberi találkozónkon a beszélgetés azzal kezdődött, hogy megnéztük: milyen viszonyban vagyunk gyermek-énünkkel. Elkapott pillanatokat őrző fotókat nézegettünk, aztán jöttek a csak belül elkattintott képek három rétegben: a még tudattalan időből mások által rólunk mesélt képek hogyan váltak saját élménnyé; gyakran felidézett, szeretett képek kisgyermek-korunkból; szimbolikusnak érzett és értelmezett képek. Íme a képekből néhány:
- Hunyorgó szemmel tányérjába bámuló kislányt látunk, aki egy asztal mellett ül. Egy kéz épp most mer a tényárjába a húsleves maradékára a tejbegrízt. A nagy teremben hosszú asztalok és a tányérjuk fölé hajló óvodások.
- Iskolaudvar, tele apró 6-7 éves gyerekekkel. Egy helyen szétválnak, hogy utat engedjenek egy kisfiúnak, aki egy hatalmas kutya nyakörvébe kapaszkodva indul hazafelé.
- Gazdasági udvar. Riadt arccal emberek közelednek az istálló felé, ahol egy gyönyörű vad kinézetű lovat épp most kezd etetni a tenyeréből egy kislány.
- Városkép jól láthatóan ostromállapotban. Egy lejtős utcán szalad egy férfi és egy kisfiú kezét szorongató nő, épp egy szűk utcába fordulnak be.
Tovább »
(Beszélgetés 2010.11.17-én.)
Me-Ti (Konfucius kortársa) szerint annak, hogy az emberek muzsikálnak négy hátránya van:
· az éhezők nem laknak jól,
· a fázók nem melegednek meg,
· a hajléktalanok továbbra is azok maradnak és
· a kétségbeesettek nem nyernek vigasztalást.
Summa summarum: a zene minden dolgok leghaszontalanabbika.
A fenti megállapításnak csak a negyedik gondolatával lehet vitatkoznivalóm. A többivel nincs mit tenni. Hát felhagyok a haszonelvűséggel.
Komolyra fordítva a szót. Gyermekkoromban szerepet játszott a zene. Énekeltünk a mamával, a papa lelkesen beszélt Beethovenről, Wagnerről, Schubertről és elvitt a Károlyi Kertbe kerítésen kívül hallgatódzni Beethovent Ferencsikkel. Kamaszként zongorázni tanultam, vajmi kevés ambícióval és sikerrel, de lenyűgözött a jazz, mint improvizációs műfaj. Az ötvenes években ezt a tiltott gyümölcsöt élveztem rádión a rövidhullámú amerikai adásban esténként 8 és 10 között. De kaptam ekkor bérletet szülinapjaimra az Erkelbe. Elkábított a zene és a színpad csodája. Összességében életem, örömeim, bánataim, azaz hangulataim kísérője (sőt egyre inkább befolyásolója is) lett a zene.
Tovább »
Bevezetés
Ahogy most visszagondolok főiskolás éveimre, akkoriban két erős szellemi hatás ért. Az egyik tanulmányaim során. Szociálpedagógia szakon végeztem és sok pszichológiai kérdéssel foglalkoztunk. Lehet a látásommal is összefügg az hogy engem régóta érdekelnek a belső lelki történések. Talán nem túlzok ha azt mondom van bennem empátia. Sajnos nem tudtam közel sem annyit olvasni erről amennyit szerettem volna. De később is mindig megtaláltak az ilyen problémák, munkahelyen, baráti körben. Ez egy olyan dolog amivel szívesen foglalkozom. Tanultam szupervíziót is főiskola után az IBS-ben. De ha belegondolok amikor még tizenévesen a Fekete Lyukba jártam és Cure rajongó voltam (vagyok) ott is leginkább valami spiritualitás az ami megfogott.
Tovább »
További & bejegyzések a Blogteren
