Baráti-szellemi közösségünk, mint a bemutatkozásban írtuk, az internetes kommunikáción túl havonta egyszer találkozik s akkor különféle kérdésekről beszélgetünk: a kölcsönös érdeklődés, nyitottság és tolerancia jegyében. 2006 októberében kezdtük ezt, s azóta a következő témákról esett szó:
Jövő heti összejövetelünk témája a - számunkra is nagyon fontos, közösség-megtartó és építő - barátság lesz. Ennek gyümölcseiről szól, fél évezred távolából, az alábbi szép, gondolat-ébresztő írás.
FRANCIS BACON
A barátságról
Nehéz lehetett ennyi igazságot és valótlanságot összezsúfolnia
néhány szóban annak, akitől ez a mondás származik: Csakis a
vadállat vagy Isten lelheti örömét a magányban . Az ugyanis nagyon
igaz, hogy van valami vadállati vonás abban, ha bárki emberfia
veleszületett és titkos idegenkedést vagy gyűlöletet táplál a
társadalom iránt, az ellenben végképp nem igaz, hogy ennek bármi
köze volna az isteni természethez, kivéve, ha nem a magány
élvezetéből származik, hanem az emberi személyiség elszigetelésének
szeretetéből és vágyából, ami a magasrendű elmélkedés feltétele.
Hamis és álságos formában tulajdonítanak ilyesmit némely
pogányoknak, mint a kandiai Epameinondasznak, a római Numának, a
szicíliai Empedoklésznek vagy a tüanai Apollónnak, s valóságosan és
helyesen több ókori remetének és egyházatyának. Az emberek azonban
kevéssé ismerik föl, mi a magány lényege és meddig terjed. A tömeg
ugyanis nem társaság; az arcok sokasága képcsarnok csupán, és a
beszéd csak pengő cimbalom, ahol szeretet nincs. Némileg idevág a
latin szólásmondás: Magna civitas magna solitudo, hiszen a
nagyvárosban szétszórtan élnek a jó barátok, s így legtöbbnyire
hiányzik az olyanfajta testvériesség, mint a kisebb településeken.
Sőt ennél is tovább mehetünk, és teljes joggal állíthatjuk, hogy az
igaz barátok hiánya maga a legnyomorultabb elhagyatottság: nélkülük
a világ nem más, mint vadon, s hasonlóképpen a magánosságra vágyó,
szeretetlen természetben, amely nem képes barátságra, több van az
állatiból, mint az emberiből.
A barátság legértékesebb gyümölcse az, hogy lecsöndesíti és megkönnyíti a szívet, amely számtalan különböző szenvedélytől dagadozik s háborog. Tudjuk, a testnek eldugulásos és elfojtódásos betegségei a legveszedelmesebbek, s a lélek sem sokban különbözik tőle: a sarsaparillagyökérrel megnyithatjuk a májat, acéllal a lépet, kénvirággal a tüdőt, hódzsírral az agyat, ámde semmiféle medicina nem nyitja meg a szívet, csak a jó barát, akinek meggyónás- vagy vallomásképp elmondhatjuk minden örömünket, bánatunkat, félelmünket, reményünket, szándékunkat.
2012. március 24. 21:38, Horváth Sándor írta:
"Kedves Barátaim,
Legutóbbi összejövetelünk témája ('Politikai/közéleti költészet')
kapcsán elmeditáltam a közéletiség helyéről eszmecseréinkben. Erről
egyszer már komolyan beszélgettünk, István bevezetője nyomán:
http://boldogsagsokszog.blogter.hu/349604/kiscsapat_sokfele_mez_
Ehhez kapcsolódtak az alábbi linkek is:
http://boldogsagsokszog.blogter.hu/344336/politika_es_erenyes_elet
http://boldogsagsokszog.blogter.hu/335411/lehetseges-e_boldogsag-elvu_politizalas
Akkor elnapoltuk a témát azzal, hogy még visszatérünk rá. Úgy
vélem, lassan 6 évnyi közös történetünk erre talán ismét alapot ad.
És persze mindaz, ami körülöttünk zajlik. Ha szabad, egy másik,
későbbi linkre is utalnék itt - mivel ebből nagyjából kitűnik,
milyen szellemiséggel is igyekszem gondolkodni politikai-közéleti
viszonyainkról:
http://boldogsagsokszog.blogter.hu/458618/kozeleti_meditacio
A sokszög-összejöveteleknek mindig fontos eleme volt a
személyesség: legyen szó hitről, életvezetési-etikai elvekről,
művészeti, tudományos, szakmai stb. kérdésekről. S nem egyszer
foglalkoztunk olyan problémákkal is, amelyek a közbeszédben
mindennaposan tematizáltak. De tartottunk attól, hogy ezek
hangsúlyosabb beemelése a barátság rovására mehet - hány példát
látunk erre manapság is kis hazánkban...
Tegnap a múlt héten váratlanul
elhunyt Babits Évára, a kiváló emberre, tanárra, az igaz barátra
emlékeztünk.
Beszélgettünk arról is, milyen témákat válasszunk tavaszi
találkozóinkra. Köztük lesz az, amelyet még Évával együtt
terveztünk politika és költészet viszonyáról. Ehhez kiindulópontnak
az alábbi írást vesszük majd:
http://www.es.hu/elek_tibor;a_letezo_magyar_politikai_kolteszetrol;2011-11-30.html
Az asztalon végig égett a gyertya.
A decemberi összejövetel témája a Távol-Kelet volt, fókuszban Korea, Japán, Kína és a Fülöp-szigetek. Szó esett történelemről, társadalomról, gasztnómiáról, és sok-sok hétköznapi érdekességről. A téma iránt különösen érdeklődők számára némi ízelítőt és további olvasnivalót ajánlunk az egy éven keresztül írodott www.lacikoreaban.blog.hu blogból.
Horváth Kati és Nagy Laci
Legutóbbi összejövetelünk témáját Nagyvárad adta, és Enikő s Pali sok fotóval szemléltetett előadása nyomán elhatároztuk: adandó alkalommal közösen is ellátogatunk a városba.
(Szakdolgozat, készült a SOLA
SCRIPTURA Teológiai Főiskola 'Biblia-alapú lelkigondozás'
szakirányú továbbképzésén, 2011-ben, konzulens Bahorecz Ilona)
Tartalom
Előszó
Bevezetés
Szupervíziós tanulmányaim kétségei
Lélek-értelmezések
Gondolatok a pasztorálpszichológiáról
A valláspszichólógiai közelítés
Betegség és szenvedés
Keresztény lelkigondozói szolgálat
Tapasztalatok és tanulságok
Befejezés
Szakirodalmi hivatkozások jegyzéke
Albert Flóriánra emlékezünk. És azokra az időkre, amikor még a világelitbe tartoztunk, s egy magyar-nyugatnémet vagy magyar-olasz derbit az egész ország izgalommal várt: garantált volt a nagy játék és csalódottak voltunk, ha nem nyertünk. S ha szükséges volt bármikor magabiztosan vertük a hollandokat, franciákat, bolgárokat, osztrákokat, és sorolhatnánk. Egyszer, egy Magyarország-Svájc nagyválogatott mérkőzés alatt, mikor az első félidő közepe táján már 5:0-ra vezettünk, inkább kimentünk az iskolaudvarra focizni tv-nézés helyett - csak nem vesztegetjük az időnket egy ilyen edzőmeccsre (Göröcs már az 1. percben nyitott, Albert is lőtt gólt, a vége ha jól emlékszem 8:0 lett...).
Az e havi volt a 43. találkozónk s épp öt éve, hogy először összejöttünk. És átadtuk magunkat a közös zenehallgatásnak, figyelemmel kísérve Attila bevezető, értelmező gondolatait. Jó este volt.
SÖRÖS ATTILA
Kedves zenéim 2.
Én csak az utolsó pillanatban állítom össze mondanivalómat, mert
igen szubjektív műfajról lévén szó, a korábbi elképzelések a bőség
zavara miatt állandóan módosulva némiképp merevvé válhatnak. Az
utolsó pillanat benyomásai meghatározóak voltak. Cecilia Bartoli
kedd esti MÜPA-beli koncertje miatt, melynek szerencsés hallgatója
lehettem. A koncertterem dugig. Ováció, virágeső a fantasztikus
teljesítmény által kiváltott élmény okán. A minapi újság-recenzió
így kezdődött: manapság Magyarországon nem mindennapos eset, hogy
éjnek évadján sok-sok ember mosolyogva hagyja el a
hangversenytermet és így bandukol a közlekedési alkalmatosságok
felé.
Legutóbbi, augusztusi
összejövetelünk folytatta hagyományainkat. Köszönet ezért
mindenekelőtt Trembeczki Évának, aki most is válogatott
finomságokat tett asztalunkra. A cigányság sorskérdéseiről
folytatott beszélgetés érdekes és komoly volt. Horváth József és
Hadas Miklós gondolataikkal, érveikkel kijelölték az eszmecsere
kereteit és irányát. Először a roma nyelvről és történelemről esett
szó, majd azt jártuk körbe, mi lehet az útja a magyarság és
cigányság harmonikusabb együttélésének. Elhangzott, hogy egyéni
szinten mi a felelősségünk és mit tehetünk ezért. Volt aki azt
emelte ki, hogy a munkanélküliség és a mélyszegénység
általános mérséklődése hozhat javulást a cigányság élethelyzetében
is. Egy másik megközelítés a két - alapjában keresztény illetve
pogány - kultúra, erkölcsi normarendszer eltéréseiből fakadó
nehézségekre utalt.
Szeptemberi találkozónk témája 'A vicc és a komikum' lesz. Pajorin
Klárát, az MTA Irodalomtudományi Intézetének főmunkatársát kértük
meg, hogy tartson hozzá bevezetőt. Alábbi
tanulmányának tárgyáról, s a humanizmus és a reneszánsz
mának szóló üzeneteiről egyszer szintén szeretnénk majd
beszélgetni.
PAJORIN KLÁRA
Humanista irodalom
A magyarországi humanizmus megjelenésének előzményei
A 14-15. század fordulóján Firenzében kezdett kibontakozni az a későközépkori mozgalom, mely Francesco Petrarca kezdeményezéseit felhasználva, az újonnan felfedezett antik források alapján a középkori használatban megromlott latin nyelv helyreállítását, egyszersmind az egész kultúra megújítását tűzte ki céljául. Az új szellemi irányzat, melyet létrehozóiról, a humanistákról humanizmusnak, célkitűzéséről, az "újjászülető irodalom"-ról (renascentes litterae) pedig reneszánsznak nevezünk, új korszakot nyitott az európai kultúrában, megteremtve az újkori műveltség alapjait. A 15. században Itáliában - mely Róma leszármazottjának és a latin nyelv igazi örökösének érezte magát - fejlődött tovább, és alakította ki ideológiáját. A 16. században Európában máshol is meghonosodott, és az irodalomban tért hódított a nemzeti nyelvű reneszánsz.
ILJA ILF - JEVGENYIJ
PETROV
Hogyan született Robinson?
A Kaland című, húsznaponként megjelenő képes folyóirat
szerkesztőségében megállapították, hogy hiány mutatkozik olyan
irodalmi művekben, amelyek le tudják bilincselni az ifjú olvasó
figyelmét.
Akadt ugyan egynémely mű, de egyik sem az igazi. Túl sok nyálas
komolyság volt bennük. Az igazat megvallva, elszomorították az ifjú
olvasó lelkét, nem pedig lebilincselték. A szerkesztő pedig éppen
lebilincselni óhajtott.
Végül elhatározták, hogy folytatásos regény rendelnek.
A szerkesztőségi futár meghívólevéllel száguldott Moldavancev
íróhoz, s Moldavancev már másnap ott trónolt a szerkesztő
szobájában a kereskedőszalonból való bőrdíványon.
- Tudja - magyarázta a szerkesztő -: érdekfeszítő, friss írásnak
kell lennie, amelyben csupa érdekes kaland van. Egyszóval szovjet
Robinson Crusoe legyen. Olyan, hogy az olvasó le se tudja
tenni.
- Robinson - ez lehet - állapította meg kurtán az író.
- Csakhogy ne egyszerűen Robinson, hanem szovjet Robinson.
- Hát mi más?! Nem is hottentotta!
Az író szűkszavú volt. Mindjárt látszott, hogy a tettek embere.
Az alábbiakban különféle, a boldogságra vonatkozó megfogalmazásokat gyűjtöttünk össze, mi magunk is gyarapítva ezek számát. Lehet választani, továbbgondolni, hozzátenni. :)
Az emberi boldogság előmozdítása érdekében - mint várható is
volt - azok tették a többet, akik azt hirdették, hogy a boldogság
fontos dolog, s nem azok, akik ezt valami 'fennköltebb' kedvéért
elhanyagolták... Akik az élet célját a boldogságban látták, azok
általában jóindulatúbbak is voltak, míg azokat, akik más célokat
hirdettek, gyakran vezette, akár öntudatlanul is, kegyetlenség vagy
hatalmi vágy.
(Bertrand Russell)
Idén nyár végi találkozónknak ez
lesz a témája, Hadas Miklós és Horváth József bevezetőjével. A
témához egy átfogó történeti munka:
Sir Angus Fraser: A cigányok. Osiris Kiadó. Budapest. 2002.
A nemrégiben elfogadott Európai Roma Stratégia teljes szövege:
http://erlauer9.nolblog.hu/archives/2011/05/26/Europai_Roma_Strategia/
És egy írás, amelyet - más gondolatokkal együtt - szintén át fogunk
beszélni.:
HADAS MIKLÓS
A szoclib közértelmiségi és a cigányok
(Élet és
Irodalom, LIII. évfolyam 36. szám, 2009. szeptember 4.)
http://www.es.hu/hadas_miklos;a_szoclib_kozertelmisegi_es_a_ciganyok;2009-09-06.html
A saját házunk tája előtt szeretnék söprögetni.
Az elmúlt hónapok során erős kételyek halmozódtak föl bennem a cigányság helyzetével kapcsolatos szoclib közbeszéd relevanciáját illetően. [1] Nemcsak azzal van gondom, ami az egyes szövegekben megfogalmazódott, hanem azzal is, ami azokból hiányzik. Az olvasót arra kérem: ne arra koncentráljon, hogy kivel, hanem arra, hogy mivel vitatkozom! Nincs olyan illúzióm, hogy írásom a cigányság helyzetével kapcsolatos legfontosabb kérdéseket taglalná: tisztában vagyok azzal, hogy a mélyvalóság drámai kilátástalanságához képest mindaz, ami itt következik, joggal minősíthető egy jóllakott értelmiségi narcisztikus okoskodásának.
Tulajdonképpen egész életemben azon gondolkodtam, mit jelent számomra a látássérülésem. Nem tudok rá igazán felelni. Van, amikor nagyon indulatos vagyok, és van amikor teljesen természetesnek veszem. Azt hiszem ez mindig az adott körülményektől függ. Sokszor hibáztatom érte az Istent, mert azt hiszem ez valami büntetés számomra. Hiába keresem a választ, nem találom. Immáron harmadszor ülök le és kezdek neki, hogy leírjam amit érzek. Azt hiszem ez egy sziszifuszi gondolatkör.
Készül az új alkotmány tervezete, nemsokára elkezdődik a parlamenti alkotmányozás. Mindannyiunkat érint ez a folyamat, s már eddig is több, ilyen vagy olyan állásfoglalásra késztető kérdés merült fel benne. Szeretnénk erről is eszmét cserélni a közeljövőben. Addig is szinte csak ötletszerűen gyűjtjük itt a témával foglalkozó s bizonnyal gyorsan tovább sokasodó linkeket, és érdeklődéssel olvasunk minden észrevételt.
A minap két szöveget olvastam
egy fórum-hozzászólást:
"A filozófia ... ab ovo nem valami elidegenedett szakma, nem ipar
(még ha lenne is rá igény), hanem organikus tevékenység, művészet
és tudomány egyszerre. A hivatalos, akadémiai filozófia és az
általa képviselt kritériumok legitimitását nem ismerem el,
kontraproduktívnak, sőt egyenesen szánalmasnak tartom. Megannyi
tudálékos katedrafilozófus, inkább filológusok, akiknek jóformán
egyetlen önálló gondolata nincsen. Tudod: aki tudja, csinálja, aki
nem, az tanítja."
[ Gregor Samsa 2010.12.08 15:22:52 © (1482)
http://forum.index.hu/Article/showArticle?t=9093234
]
És egy másikat Babits Mihálytól
azt hiszem könyv-recenzió és ebből egy részlet:
"Mindig csodálkoztam azon, mért oly unalmasak az életfilozófiáról
szóló könyvek? Voltaképpen ezeknek kellene a legérdekesebbeknek
lenniök. Nem ezek szólnak-e a legéletbevágóbb témáról? nem az-e a
legérdekesebb kérdés: mit tegyek? hogy éljek? De - sajnos - ez a
kérdés első személyben van feltéve; s a feleletet második
személyben várom. A tudomány azonban csak személytelenül felelhet -
s ez türelmetlenné tesz akkor, mikor az életről van szó, az én
életemről!
MEIXNER ZOLTÁN
Feltárták a pénz és a boldogság összefüggéseit
(
hvg.hu, 2011. február 02. )
"A pénz nem boldogít ugyan, de nem árt, ha jó sok van belőle – hangzik a régi bölcsesség némi mai tapasztalattal kiigazított változata. A legújabb kutatások szerint azonban korántsem biztos, hogy az összefüggések ilyen egyszerűek lennének a pénz és a „jól-lét” között.
Egy másik népi bon mot szerint pénzért köztudottan nem lehet boldogságot vásárolni (de az utóbb született kiegészítéssel csak addig), amíg nem világos, hogy hol a legközelebbi üzlet. Hasonló bölcseletek és kiegészítések egész sora ismert a hazai és nemzetközi folklórban, ami nem véletlen, hiszen a boldogság keresése (lásd például az amerikai függetlenségi nyilatkozatot) az emberek egyik alaptevékenyégének számít. Kevés olyan bolond van ugyanis, aki ne akarná minél hosszabb ideig elégedettnek, kiegyensúlyozottnak, stresszmentesnek, magabiztosnak, azaz boldognak érezni magát.
HORVÁTH SÁNDOR
Politika és hatalom
Emlékszem, még a pártállami időkben, sétáltam a Parlament mellett
és azon töprengtem: mi is az állam? Hol is találhatjuk
kézzelfoghatóan meg?… Politikailag sem a rendszerváltáskor,
sem azóta nem mondhatom aktívnak magam. A választásokon 20 éve nem
veszek részt, néhány népszavazáson igennel voksoltam. Egy ideig, ha
társaságban politikai téma, pártszimpátia stb. jött szóba, azt
mondtam: igyekszem minden párttól egyenlő távolságot tartani. Aztán
ez változott: egy ideje már inkább az értékeket, rokonszenves
elemeket keresem egy-egy politikai irányzat törekvéseiben. Azt
mondjuk: a politika a hatalomról szól, s annak demokratikusabb vagy
diktatórikusabb formáiról. Mostanában eltöprengek azon: talán
nemcsak a pártállami hatalomgyakorlás módjából való kiábrándulás
vezetett oda, hogy az elmúlt két évtizedben nem tudtam igazán
sehová sem elköteleződni. Pedig sokra becsülöm a nemzeti
hagyományokhoz való konzervatív kötődést, a liberalizmus
szabadság-szeretetét és a baloldal szociális érzékenységét. Amelyek
nem is egymást kizáró eszmék.
ANDRÓCZI BALÁZS
Autózunk, 125 éve
(www.totalcar.hu, 2011. január 29.,
szombat)
"Minden Karl Benz törékeny háromkerekűjével kezdődött, 1886. január 29-én. Ekkor kapta meg a szabadalmat Otto-motorral hajtott önjáró kocsijára – azóta is ezt a napot ismeri a világ az autó születésnapjaként. A motoros kocsi mára hatalmas iparágat növesztett maga köré, nem is nagyon tudnánk elképzelni az életünket nélküle, pedig kezdetben csupán néhány feltaláló eszement ötletének tűnt.
"Nem hiányzik a
koncertezés". Szörényi Levente a Quartnak
(Az interjút
készítette: Inkei Bence, 2011. január 20.)
"Az Illés és a Fonográf együttesekkel, valamint szólólemezeivel és színpadi művei révén a magyar rocktörténet egyik legfontosabb életművével rendelkező, 65 éves zenésszel már azután beszélgettünk, hogy decemberben utoljára lépett színpadra a Hattyúdal koncerten. A koncertezéstől visszavonuló Szörényivel visszatekintettünk pályája fontosabb szakaszaira, így arra is, hol kezdődött az eltávolodásuk egymástól Bródy Jánossal, hol szólt közbe Erdős Péter, drogos utalás volt-e az Utazás eredeti borítója és hogy mi az, ami jobban foglalkoztatja a zeneszerzésnél is.
